Share
Nagy-Józsa Dorka szervezeteket, folyamatokat és vezetőket fejleszt miközben sikeres projektek jelzik, hogy valamit nagyon tudhat, mint a Y2Y csapat vezetője.
Neve egyet jelent a filter nélküli kommunikációval, a bátor témafelvetéssel, nyitottsággal és PCC coachként kitartó jókedvvel vallja, hogy elkötelezett híve az élethosszig tartó tanulásnak.
De tényleg mindig tudja vagy tudja, hogy nem tudja es attól jobban tudja? :)
Dorkával beszélgettünk a nem tudásról, a `beyond knowledge` megélésekről és hogy mit is lehet vagy érdemes kezdeni ezzel coachként.
"
Hogyan látod coachként a tanulási folyamatot?
Coachként az első jó pár évünk arról szól, hogy minél több kompetenciát sajátítunk el. Megtanulunk kérdezni, bújjuk a könyveket, új és új coaching eszközöket tanulunk.
Aztán útközben valahol elveszítjük ennek a szükségét. Rájövünk, hogy korlátoz, hogy beszűkít, hogy adott esetben gátol, és nem ad. Elkezdünk hátra lépni. Elkezdünk felejteni.
Őszintén, most már megmondani sem tudnám, hogy miért tanultuk például azt még az első alapképzésen, hogy coachként nem kérdezzük, hogy miért?
Most, hogy így belegondolok, valószínűleg azért, hogy azt megtanuljuk, hogy saját kíváncsiságunkat nem kell kielégítenünk. De ezek a szabályok valahogy belénk vésődnek.
Márpedig dolgom coachként, hogy megkérdezzem, hogy miért.
Nem azért, mert kíváncsi vagyok, az már fel sem merül, hanem azért és ott, ahol azt érzem, hogy az ezen való elgondolkodás segíti az ügyfelet abban, hogy megértse a saját mozgatórugóit.
De ez csak egy kiragadott példa a sokból.
Mit jelent neked a `beyond knowledge` és hogyan lehet ezt szerinted szakmailag alkalmazni?
Amikor elkezdesz ügyfelekkel dolgozni, akkor elkezdesz mintákat látni.
Ezek a mintázatok először segítenek abban, hogy gyorsabban érts és haladj, érted, hogy min megy át a magával meghasonult, már lassan saját magában sem bízó vezető, aki húsz éve még tudott delegálni, ma már nem tud.
Ezek a minták segítenek az elején. Aztán elkezdenek gátolni.
Elkezdesz oda is gyorsabban látni valamit, ami nincs ott. Hallucinálunk mi is, nemcsak a robotok látod :))
Na itt jön a nemtudás.
Itt kell észlelni magadat, hogy mit csinálsz, hogy a co-creation megint megborult, megint te vagy lenn mindig azon a mérleghintán.
A beyond nekem erről szól. Hogy értsd és felfogd, hogy hogyan kell kiürítened a fejedet mindentől. Eszköztől, tanult kompetenciáktól, látott mintázatoktól. Amikre ettől még szükség van. Egy pontig. És egy ponton túl.
Honnan tudod mikor vagy azon a bizonyos ponton? Mikor kell eszközhöz/tudáshoz nyúlni és mikor adj teret a `beyond` hozzáállásnak?
Kezdő coachként gyakran nyúlsz eszközhöz, ha azt érzed, löknöd kell egy folyamaton.
Az áttörés ott következik be, mikor rájössz, hogy nem kell löknöd. Ha áll, álljon.
Amíg csak visszateszed, hogy állunk, miért hasznos ez nekünk, addig többet segítesz, hogy megtalálja a saját gátjait, mint a csilliárd coaching eszközzel, amivel próbálod tologatni balra-jobbra, de miért?
Hogy a saját sürgetettségi drivered kielégítsd. `No selfless good deed`, ahogy Phoebe mondaná a Jóbarátokban:)
Tanultál is a nem-tudásról a Beyond Knowledge workshopon. Mi maradt meg benned leginkább?
Hogy másnak nem evidens, hogy tudunk legalább hatfajta kenyérreceptet fejből. És hogy nekem az, hogy tudok. Biztos nem engedném meg magamnak, hogy negyven évesen ne tudjak fejből kenyeret sütni. Sokfélét.
Ezek a gyakorlatok többet tanítottak magamról, mint a háromszáz órás korábbi képzéseim összesen.
Ami még eszembe jut erről, hogy el kell menni megint :))
